Egy férfi, aki 30 napja kómában volt újra magához tért egy önkéntes lelkész munkájának köszönhetően, aki több mint ezer mérföldre élt tőle! Íme az önkéntes lelkész története:

„Egy üzleti tranzakcióban voltam benne, és ennek részeként kapcsolatba kellett lépnem egy hölggyel, aki olyan filmproducerekkel és vállalatokkal dolgozott, mint a Disney, a Sesame Street és mások. Azt mondták, egy hotelben van, Arizonában. A hotelban lakott, mivel ez pont szemben volt azzal a kórházzal, ahol az édesapja feküdt, több mint 30 napja kómában.”

Még mielőtt beszéltem volna vele (Sheelah-val), elhatároztam, hogy annak ellenére, hogy az ország másik felén élek, tenni fogok valamit az apjáért. Sheelah a hotelszobájában ült a hívásomra várva. Bemutatkoztam, beszélgettünk, és gyorsan elrendeztük az üzleti oldalt. Aztán mondtam neki, hogy halottam, mi történt az apjával. Kikérdeztem az állapotáról és a körülményekről, amelyek ahhoz vezettek, hogy kórházba került.

Sheelah elmondta, hogy édesapja a lábában lévő verőértágulat következtében esett össze, miközben együtt golfoztak. Elrohant a legközelebbi kórházba. A várható 1-2 órás sebészeti beavatkozás helyett 11 óráig volt a kés alatt. Úgy tűnt, semmi sem használt, amit az orvosok tettek. Kómába esett, mindenhol csövek lógnak ki belőle, és ez így megy 1 hónapja.

Volt egy pont, amikor az orvosok megoldás gyanánt le akarták amputálni mind a két lábát! Egy sokkal nagyobb kórházba vitték, és ott lélegeztetőgépen van.

Sheelah és édesanyja 24 órán keresztül virrasztott csak a puszta remény által hajtva; soha nem hagyták magára a férfit, inkább csak rövid időre szunyókáltak el egy székben a szobájában. Segítettek a nővéreknek és az orvosoknak abbéli erőfeszítésükben, hogy javítsanak az állapotán, de ekkorra már mindannyian feladták azt, hogy valaha is felépül.

Elmondtam neki, hogy én egy önkéntes lelkész vagyok, és segíteni fogok neki abban, hogy az édesapja felépüljön. Megkértem, hogy fogjon papírt és tollat. Szó szerint leírattam vele, amit felolvastam A Szcientológia kézikönyvéből az Asszisztok fejezetből. Elmagyaráztam, hogy meg fogom tanítani neki, hogyan kell asszisztot adni, hogy édesapjának is tudjon adni. Két órányi telefonon történő képzés után az mondta, készen áll, és izgatottan ment a kórházba segíteni az apjának.

Délután két óra körül hívást kaptam Sheelah-tól és elképedt, izgatott hangon azt mondta: „Az apám már nincs kómában, és nemhogy nincs kómában, hanem képes beszélni bárkivel!” Rendkívül izgatottan és gyorsan beszélt. „Mindössze 2 perc assziszt után ki tudta nyitni a szemeit! Körülnézett, ahogy eszméletre tért, és amikor megtalált a szemével, elképedve néztem rá. Egyenesen a szemembe nézett, és azt mondta: »Sheelah, szeretlek.« Én meg majdnem elájultam ott a helyszínen.’

Egyszerűen el se hitte, mi történt, és örömkönnyeket hullatott, ahogy mesélte a történteket, köszönetet mondva nekem a Szcientológiáért – akármi is az –, mivel működött.

Röviddel azután, hogy édesapja magához tért a kómából, legjobb barátja, aki minden nap hűségesen látogatta, besétált a szobába. Sheelah édesapja azonnal felismerte, és felkiáltott: »Don! Mi az ördög van veled?«

Egy nővér rohant be a kiáltásra és az egész felfordulás hangjaira, és a zaj miatt okát kereste. Az apa ránézett és azt kérdezte: »Maga meg ki az ördög?« Ez igen jelentőségteljes mozzanat volt, mivel a neurológusok azt mondták, valószínű, hogy agyi károsodás is történt nála a 11 órás műtét miatt. De nem, épp ellenkezőleg! Felismerte azokat, akiket ismert, és nem ismerte fel azokat, akiket nem ismert – például a nővért.

A neurológus meglátogatta az édesapát, miután megkapta a jelentést, hogy magához tért a kómából, és meglehetősen hangosan azt kérdezte, tudja-e, hol van. A válasz a következő volt: »Tudom, hol vagyok, és nem vagyok süket.«

Most Sheelah mindent tudni akar a Szcientológiáról. Gratuláltam neki a kitűnő assziszthoz. Sheelah apja nagyszerűen érzi magát, akárcsak maga Sheelah!”

Vedd fel velünk a kapcsolatot vm@volunteerministers.org