|
|||||||
          
|
GROUND ZERO – MIT MONDTAK AZ EMBEREK EGY RENDŐRTŐL „Nagyon megbecsülnek minket, de nagy megbecsülésnek kellene öveznie az olyan embereket, mint a Szcientológia önkéntes lelkészek, akik vigaszt nyújtottak nekünk akkor, amikor nagyobb szükségünk volt rá, mint azt a legtöbb ember megértené vagy felfogná.” – New York-i rendőr Ezt volt a véleménye a többi tűzoltónak, rendőrnek, orvos- és mentőcsapatnak is, akik a pusztítás közepén dolgoztak a Ground Zerónál. Az önkéntes lelkészek ott voltak velük minden nap, és valódi segítséget nyújtottak akkor és ott, amikor és ahol szükség volt rá. A Szcientológusok az elsők között voltak a World Trade Center katasztrófájának helyszínén. A New York-i és az ország más részein élő önkéntes lelkészek szó szerint perceken belül akcióba lendültek. Órákon belül bevették magukat a Ground Zeróhoz, és napokon belül elterjedt a hír: „Ha szükséged van valamire, menj a sárgapólósokhoz. Ők majd elvégzik a munkát.” Bár érkezett támogatás – adományok, részvétnyilvánítások és imák formájában – a katasztrófa helyszínén kialakult helyzethez többre volt szükség. A fizikai pusztítás mély szellemi és érzelmi nyomokat hagyott a helyszínen dolgozókban. Nyomasztó volt a feladatuk: a tűzoltók és rendőrök több száz társukat veszítették el a katasztrófában. Nem voltak utánpótlási vonalak, amelyek segítségével meg lehetett volna birkózni a vészhelyzettel. Viszont mindenki kétségbeesetten meg akarta menteni az összes túlélőt, aki még a törmelék alatt rekedt. A REND HELYREÁLLÍTÁSA A KÖRNYEZETBEN Ezzel kellett az önkéntes lelkészeknek szembenézniük, amikor a Ground Zeróhoz értek. Az egyik önkéntes lelkész felelősséget vállalt az összes önkéntesért, aki a helyszínen jelentkezett segíteni. Mások kidolgoztak egy szervezési táblát, és egységeket alakítottak, hogy élelmet és vizet biztosítsanak a munkásoknak. És valami sokkal értékesebbet is nyújtottak: segítséget, közvetlenül A Szcientológia kézikönyvéből, egy önkéntes lelkész gondoskodásával. Újra és újra megismétlődött az, hogy egy tűzoltó, aki elvesztette egy társát a tragédiában, asszisztot kapott, hogy túljusson az eseményen. Annak ellenére, hogy a munkások megcsavarodott acél hegyeken kúsztak keresztül-kasul, alvás nélkül, gyakorlatilag senki sem sérült meg; és nem egy tűzoltó ezt egy önkéntes lelkésztől kapott asszisztnak tudta be. Amikor a mentési munkálatok véget értek, a tisztviselők és mentőmunkások számára nem volt kérdéses, hogy milyen szerepet játszottak az önkéntes lelkészek: „Nélkületek nem tudtuk volna véghezvinni azt, amit véghez vittünk.” EGY MENTŐMUNKÁSTÓL „Köszönöm nektek a szívem legmélyéről! Én tudom, mennyit számított, hogy ott voltatok. A saját szememmel láttam. Különleges embernek kell lennie annak, aki hetekre elhagyja az otthonát, a helyet, ahonnan származik, és önzetlenül, tiszta szívvel ennek áldozza magát, csak mert nem akarja annyiban hagyni a dolgokat. Számomra tény, hogy ti nem hagytátok annyiban.” A GROUND ZERÓNÁL DOLGOZÓ ÖNKÉNTES LELKÉSZEK MONDTÁK „Hihetetlen volt. Odajöttek hozzánk [a rendőrök és tűzoltók], néhányuk sírt attól, amit a gödörben látott. Odajöttek hozzánk, a lelkészekhez, az asszisztauditorokhoz. Emlékszem az egyikükre, aki odajött hozzám, és azt mondta: »Tudod, éjszaka nem tudok aludni. Félek.« Én egyszerűen használtam a technológiát, az asszisztokat, az idegasszisztot, a helymeghatározó eljárást, a kétirányú kommunikációt. Ők pedig így váltak el tőlem: »Szcientológia. Többet kell tudnom erről a dologról. Holnap visszajövök.«” „Azért döntöttem úgy, hogy idejövök, mert segíteni akartam. Nem tudtam, mit fogok csinálni, nem tudtam, milyen keményen kell majd dolgoznom. Felkészültem arra, hogy kezeljek bármilyen szituációt, bármennyi embert, és bármit, ami az utamba áll. Bárhol meg tudom ezt tenni, a családommal, a barátaimmal, idegenekkel az utcán. Mert ha itt meg tudom tenni, akkor miért ne tudnám ott is? Biztosabb vagyok abban, hogy képes vagyok okozó lenni.” Önkéntes lelkész a Ground Zerónál
|
