Ma a történelem egy vízválasztójánál állunk, és a mai akcióink határozzák meg, hogy a világ innentől kezdve fejlődni fog, vagy folytatja-e a lecsúszást, valamiféle új sötét középkor irányába.

Fontos megértenünk azt, hogy a rossz állapotok nemcsak „létrejönnek”. A körülöttünk látható kulturális hanyatlás nem véletlen. Valakik okozták ezt. Ha valaki nem érti ezt meg, nem lesz képes önmaga megvédésére, és arra sem, hogy hatékonyan érintkezésbe lépjen a társadalommal.

Egy társadalom évezredekig is képes túlélni, hacsak nem éri kívülről vagy belülről jövő ellenséges támadás. Ahol ilyen támadás zajlik, ott az elsődleges célpontok a következők: a társadalom istenei, a nemzet hősei, vezetési potenciálja, valamint tagjainak önbecsülése és tisztessége.

Egy kultúra legkritikusabb támadási felületeként valószínűleg a vallásos háttere jöhet szóba. Ahol meg lehet semmisíteni, alá lehet ásni vallásos intézményeket, ott a társadalom egész szerkezetét lehet gyorsan bomlasztani, vagy akár rombolni.

A közösségi érzés először a vallásban nyilvánul meg. A te közösségtudatod a másokkal együtt átélt közös tapasztalatból származik. Ahol a vallásos közösségtudatot és azzal együtt az igazi bizalmat és tisztességet meg lehet semmisíteni, ott a társadalom leginkább egy olyan homokvárhoz hasonlít, amely képtelen védekezni a könyörtelen tenger ellen.

Az utóbbi száz év során lankadatlan támadásokkal ostromolták a vallást. Azt mondták neked, hogy ez „a nép ópiuma”, hogy tudománytalan, hogy primitív; röviden összefoglalva, csak egy tévhit.

De a szervezett vallást érő mindezen támadások mögött egy sokkal alapvetőbb célpont állt: az ember szellemisége, a te saját alapvető szellemi természeted, önbecsülésed és lelki nyugalmad. Lehet, hogy ez a fekete propaganda olyannyira sikeres volt, hogy nem hiszel már többé a saját szellemi természetedben, de biztosíthatlak arról, hogy az igenis létezik.

Az igazat megvallva, nem lelked van, hanem te magad vagy a saját lelked. Más szóval, nem ez a könyv, nem a társadalombiztosítási kártyád, a tested vagy az elméd vagy. Te te vagy.

Győzz meg egy embert arról, hogy csak egy állat, hogy a saját méltósága vagy önbecsülése csak tévhitek, hogy nincs „másvilág”, ami felé törekedhetne, nincs magasabb állapot, amit elérhet, és egy rabszolgával találod magad szembe. Tudasd egy emberrel, hogy ő önmaga, egy szellemi lény, hogy rendelkezik a választás hatalmával és megvan a joga arra, hogy nagyobb bölcsességre törekedjen, és elindítottad őt egy magasabb úton felfelé.

Persze a vallás elleni efféle támadások eleve ellentétben állnak az ember hagyományos, a szellemi beteljesülés és az etikus életmód felé irányuló törekvéseivel.

A gondolkodó emberek ezen a bolygón évezredekig megtartották saját szellemiségüket, és a végső bölcsességnek a szellemi megvilágosodást tartották.

A vallást azzal is támadták, hogy „primitív”. A primitív kultúrák túlzásba vitt tanulmányozása arra a hitre vezetheti az embert, hogy a vallás is primitív, mert annyira domináns a primitív kultúrákban, és különben is: a „modern” kultúrák megszabadulhatnak tőle. Az az igazság, hogy a vallás, mint civilizáló erő soha máskor nem szükségesebb, mint amikor óriási erők vannak olyan emberek kezében, akiknek különösen a vallásra vonatkozó szociális képességeik nagyon hiányosak.

A múlt nagy vallásos civilizáló erői, a buddhizmus, a judaizmus, a kereszténység és a többiek, mind hangsúlyozták a „jó” és a „gonosz” megkülönböztetését és a magasabbrendű etikai értékeket.

A templomba járók számának csökkenése az Egyesült Államokban egybeesett a pornográfiának és az általános erkölcstelenségnek az emelkedésével, és a bűnözés növekedésével, ami a rendőrség létszámának növekedését vonta maga után, amelyet nem követett egy tényleges csökkenés az erkölcsi aberráció területén.

Amikor a vallásnak nincs befolyása a társadalomban, vagy megszűnik befolyásosnak lenni, az államra hárul a közerkölcsök, a bűnözés és intolerancia egész terhe. Ezért neki büntetést és rendőrséget kell használnia. Persze ettől nem várhatunk sok sikert, hiszen ha az erkölcsösség, az integritás és az önbecsülés nincsenek eleve jelen az egyénnél, akkor nem lehet ráerőltetni azokat. Csak a szellemi tudatosság segítségével és ezen tulajdonságok szellemi értékének megtanításával remélhetünk sikert.

Több józan megfontolásnak és több érzelmi motivációnak kell jelen lennie, hogy valaki erkölcsös stb. legyen, mint amennyire ezzel szemben fenyegethet az emberi fegyelmezés.

Amikor egy kultúra a lehető legtávolabbra sodródik a szellemi célok követésétől egészen a materializmusig, azzal kell kezdenünk, hogy megmutatjuk az embereknek, hogy mindannyian szellemi lények, és nem anyagból lévő állatok vagyunk. A saját vallásos természetük felismeréséből az egyének ismét eljuthatnak odáig, hogy tudatában lesznek Isten létének, és sokkal inkább önmagukká válnak.

Persze, ha valaki kritikus valamivel szemben, ez azt is jelenti, hogy próbál tenni valamit az ügy érdekében és tenne is, ha lenne rá lehetősége. Ha valakinek ellenére van a társadalomban jelenlevő bűnözés, kegyetlenség, igazságtalanság és erőszak, tehet valamit ezzel kapcsolatban. ÖNKÉNTES LELKÉSZ lehet, és segíthet civilizálni a társadalmat, elhozva neki a lelkiismeretességet, kedvességet, szeretetet és a szenvedéstől való szabadságot azáltal, hogy bizalmat, tisztességet, becsületességet és toleranciát tanít neki apránként.

Röviden, az önkéntes lelkész betölti a vallás meghatározásának követelményeit ebben az egyre inkább cinikus és remény nélküli világban.

Nézzük meg újra a vallás definícióját.

A vallást pár szóval úgy definiálhatnánk, mint hitet a szellemi lényekben. Sokkal tágabb értelemben véve, a vallást úgy is definiálhatnánk, mint a hitelvek és a vallás gyakorlatának olyan rendszerét, melynek segítségével emberek egy csoportja megküzd az emberi élet döntő problémáival. Az, hogy valaki vallásos, két dolgot foglal magába: először is annak tudatát, hogy létezik a gonoszság, fájdalom, zavarodottság és az igazságtalanság, másodszor pedig vallási gyakorlatokat és ehhez kapcsolódó szent hitelveket, amelyek azt a meggyőződést fejezik ki, hogy az embert végeredményben meg lehet szabadítani ezektől a tényezőktől.

Így az önkéntes lelkész olyan ember, aki önkéntes alapon segít embertársain azáltal, hogy helyreállítja a célt, az igazságot és a szellemi értékeket mások életében.

Az önkéntes lelkész nem takarja el a szemét a lét fájdalma, gonoszsága és igazságtalansága láttán. Sőt, képzett arra, hogy kezelje ezeket, és segítsen másoknak felszabadulni a hatásuk alól, és segítsen új személyes erőt elérni számukra.

De hogyan valósítja meg az önkéntes lelkész ezeket a csodákat? Alapvetően úgy, hogy a Szcientológia technológiáját használja az állapotok javítására – saját maga, a családja, a csoportjai, barátai, társai és az emberiség számára.

Ahhoz, hogy egy társadalom fennmaradjon, legalább annyi önkéntes lelkészre lenne szüksége, mint amennyi rendőr van most. A társadalom azt kapja, amire hangsúlyt helyez. A bűnözés helyett a szellemi értékekre összpontosítva új nap virradhat az emberiség számára.

L. Ron Hubbard

Vedd fel velünk a kapcsolatot vm@volunteerministers.org